Sokszor útamba került már ez a kérdés, ezért úgy gondoltan ejtek róla pár szót. Mikor szó esik Istenröl, általában egy kedves, barátságos ősz szakálú bácsikát képzelünk el, amolyan tipikus atya sablonba öltöztettük a képzeletünkben. Na de mivan akkor ha a biblia Istene nem egy jóságos, és szeretö Isten? Cselekedetei mégsem olyan tökéletesek, és mindenhatóak ahogy azt feltételeznénk egy tényleges teremtö Istenről? Nem szándékozom más Hitét becsmérelni egyáltalán, igyekszek toleráns maradni, csak kutatom a logikát ebben a dologban. Miért lehet képes ennyi ember hinni a bibliai Istenben?
Tekintsük meg az alábbi bibliai igét:
1. Szólítá Mózest és beszéle vele az Úr a gyülekezet sátorából, mondván:
2. Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki közületek áldozni akar az Úrnak: barmokból, tulok- és juhfélékből áldozzatok.
<----- ezt csináld ezzel az állattal, azt meg azzal, stb stb ---->
17. És hasítsa meg azt a szárnyain, de el ne szakaszsza egymástól, és füstölögtesse el azt a pap az oltáron a fán, a mely a tűzőn van, égőáldozatul. Tűzáldozat ez, kedves illatú az Úrnak.
Lássuk csak miröl is szól ez. Ez az Ige igazából nem egy kirívó példa a bibliából, igazából pont ezért választottam. Mert egyszerüségének ellenére, mégis tartalmaz számomra olyan dolgokat amelyekre nem kaptam a biblia tovább olvasásában értelmes választ. Egy mindenható Isten, arra kéri Mózest, és a többi embert, hogy azok állatokat áldozzanak fel számára. Teljesen ok néklül látszólag, égessék el öket, vágják szét öket,(tehát ártatlan állatokat öljenek le, nem táplálkozás céljából, hiszen egy halhatlan lénynek vajon kell e állati eredetü, illetve bármilyen tápálék egyáltalán?) stb. Legyünk kegyesek, hiszen ezekben a korokban, nem tekintették még az állatokat érző lénynek, haszon állatként tekintett az ember az állatra egyszóval. (kivételt képeznek ezalól a vadállatok, amelyeket nem tudták hasznosítani) Na de esetünkben, és a bibliai igénél maradva felmerül a kérdés; vajon egy olyan Istennek aki képes volt megteremteni a világot (Mózes I. könyve 1. rész: Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.) vajon miféle szüksége lehet ilyesmire? Egy istennek miféle haszna lenne abból hogy egy állatot megöljenek az Ő tiszteletére? Milyen funkciónalitása lehet ennek? Bár ekkor jöhet a szokásos szlogen, amivel a keresztények általában egy legyintéssel elintézik azt h miért is engedi a "Jóságos és szerető" Isten azt hogy ártatlan emberek szenvedjenek, haljanak meg, erre egyszerüen lehet az a válasz;
-mert az Isten útjai kifürkészhetetlenek!
De vajon egy józanul gondolkodó embernek elegendö ez a válasz? Bár nem tudom én mennyire mondhatom magam józanul gondolkodónak, de elismerem hogy nekem ez a válasz nem elég. Sajnos a bibliában sehol nem kapunk utalást arra hogy a fent említet állat áldozatok milyen célt is szolgáltak. Valószínüleg a mindenhatáshoz elengedethetlen eszközök voltak? Vagy az akkori ember úgy vélte; hogy ha a vagyonából áldoz, akkor ez törvényszerüen eredményez majd egy ellenszolgáltatást is? Szerintem nem lenne meglepö ha ezt gondolta volna Mózes, és a többi ember aki ilyesfajta áldozatokat mutattak be. Hasonló ez a dolog az Aszkézis fogalmához is, ahol lényegében az ember úgy gondolja hogy minnél jobban sanyargatja magát, annál közelebb kerülhet istenhez.
A kereszténység történetében az aszketák a második században lépnek fel. Az A. fejlesztette azután a remete s a szerzetesi életet. A keresztény A. azon gondolatból indul ki, hogy a lélek annál inkább szabadul a test békóiból, minél jobban sanyargatjuk a testet. A test és lélek között ellentétes dualizmust állít fel s a lélek szentségét csak a test lenyügözésével hiszi biztosítottnak. Az aszketizmus története különben gazdag példákban, hogy a túlhajtott sanyargatás azután az ellenkező végletbe csapott át. (forrás: http://www.kislexikon.hu/aszkezis_a.html )
(Mózes IV. könyve 3. rész)
13. Mert enyém minden elsőszülött; a mikor megöltem minden elsőszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben; akár ember, akár barom, enyéim legyenek: én vagyok az Úr.
Ekkor vajon mire utalhatott az Úr? Ha az Úr szót lecserélnénk pl a hidegvérü gyilkosra akkor vajon absztraktnak hatna a korábbi szöveg környezetben? Nem hinném. Hogy lehet az, hogy ha az ember ilyet hallana a hiradóban hogy valaki megölt több száz csecsemöt akkor egy aljas féregnek tartanánk, akire jó esetben is körülbelül a halál büntetést osztaná ki az emberek többsége, ha Isten illetve Úr szó van a mondatban akkor efölött átcsúsznak egyesek, illetve a korábbi mindent elintézö frázisokkal jönnek; pl hogy az Úrnak egyéb tervei voltak vele! Logikus ez vajon? Kiváncsi lennék arra a védöügyvédre a biróságon aki azzal érvelne a gyermek gyilkos védence védelmében hogy: Az ügyfelemnek más céljai voltak vele! Más célból ölte meg öket, az csak a kellemetlen és elkerülhetetlen mellékhatása volt a történésnek hogy meghaltak a gyerekek.... (tragikomikus) Vajon felmentené bárki a vádlottat?
Mózes I. könyve 19. rész
29. És lőn mikor elveszté Isten annak a környéknek városait, megemlékezék az Isten Ábrahámról, és kiküldé Lótot a veszedelemből, mikor elsűlyeszté a városokat, a melyekben lakott vala Lót.
30. Lót pedig felméne Czóárból, és letelepedék a hegyen, és vele együtt az ő két leánya is, mert fél vala Czóárban lakni; lakozék tehát egy barlangban ő és az ő két leánya.
31. És monda a nagyobbik a kisebbiknek: A mi atyánk megvénhedett, és nincsen a földön férfiú, a ki mi hozzánk bejöhetne az egész föld szokása szerint.
32. Jer, adjunk bort inni a mi atyánknak, és háljunk ő vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
33. Adának azért inni bort az ő atyjoknak azon éjszaka, és beméne a nagyobbik, és hála az ő atyjával, ez pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
34. És lőn másodnapon, monda a nagyobbik a kisebbiknek: Ímé a mult éjjel én háltam atyámmal, adjunk néki bort inni ez éjjel is, és menj be te, hálj vele, és támaszszunk magot a mi atyánktól.
35. Adának azért azon éjszaka is az ő atyjoknak bort inni, és felkele a kisebbik is és vele hála; ő pedig semmit sem tuda annak sem lefekvéséről, sem fölkeléséről.
36. És teherbe esének Lót leányai mindketten az ő atyjoktól.
Igen kedves olvasó, nem káprázik a szemünk, ez van a szent bibliában, az Úr jóváhagyásával. Rendben van hogy vannak olyan kultúrák az emberi történelemben ahol az ilyesfajta dolgok nem keltenek hányingert, söt napjainkban is virágzik az ilyesmi a betegebb pornó szegmensben, de ne felejtsük el a fontos tényt; most nem egy másodrangú pornó lapból idéztem, hanem magából a bibliából. Irónikusan hozzá tenném; mi is akkor a keresztény erkölcs?
na de ne kanyarodjunk el, térjünk vissza a jóságos, és irgalmas Istenhez. Aki megbocsájtja ha hibázunk, hiszen mi az ö gyermekei vagyunk, óv minket a bajtól, stb stb. De nézzük meg a következö sorokat, amely megint inkább Isten mindenhatóságát kérdöjelezi meg:
Mózes V. könyve 1. rész
22. Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, a melyen felmenjünk, és a városok felől, a melyekbe bevonuljunk.
23. És tetszék nékem ez a beszéd, és vevék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet.
Tehát Istennek, a mindenható úrnak, aki mindent lát-hall, meghallja még a gondolatunkat is, szüksége volt emberi kémekre h lásson. Vajon ez hogy lehetett? Éppen betegeskedett a mindenhatósága? Elég fura nekem.
A fent említett példák Mózes könyvéböl volt csak pár sor, de már ezekben is hatalmas logikátlanságokat, illetve tényeket láthatunk aztilletöen hogy vajon az Isten akit a keresztények Jóságos, Irgalmas és hasonló pozitív jezökkel illetnek vajon megfelel e ezeknek a feltételeknek? Az én véleményem az, hogy: - NEM!
Persze, felmerülhet a kérdés, hogy mindez nem Isten terve vajon? A sok pusztítás, éhínség, betegség mind Isten "átka" hogy jó írányba tereljen? Ekkor ismét felmerül bennem egy gondolat: - Vajon egy mindenható Istennek miért kellett olyan tökéletlent alkotnia amelyet aztán ilyesfomán kell terelgetni a helyes írányba? Szabad akarattal ruházott fel minket az elmondások szerint, de ha vétkezünk ö ellene akkor megöl minket, pokolba vet, megkínoz minket, betegséggel sújtja a családunk miegymás. Ha ezt elfogadnánk is, hogy rendben van ö Isten, megteheti ezt velünk. Akkor a bibliában miért látszik úgy mintha csak egy hatalmaskodó egyéniség lenne, mindenféle jószándéktól mentesen? Nem állítom hogy nincsenek a bibliában olyan gondolatok amellyek ne lennének jótékony hatással a mai beteg világra, de biztosak vagyunk benne, józan ésszel átgondolva ilyen dogmákat kellene követnünk a boldoguláshoz? Ha a keresztények által elismert Isten valóban létezik, akkor bajban vagyunk emberek! És nem csak azért mert bünösek vagyunk, nem nem. Ez könnyen megkerülhetö ugyanis, a halálunk pillanatában megbánhatjuk az összes bününket, hiába gyilkoltunk, loptunk, csaltunk, paráználkodtunk ez nem számít! Ha az Úr bocsánatát kéred, akkor ö megfog neked bocsájtani! Szóval tök feleslegesen csináltál mindent egész életedben h elnyerd isten irgalmát, minden az utolsó - a halálod elötti idöszakakban - percekben döl el. Na de miért is vagyunk akkor bajban? Azért vagyunk bajban, mert egy ilyen Istent kell alázattal szeretnünk aki oda csap keményen ha netán máshogy gondolkodunk, és nem fogadjuk el azt hogy ö bár logikátlanul kegyetlen olykor, úgy kezel minket mint a rossz kis gyerek aki a hangyákat égeti nagyítóval. Ö gyermeket öl, milliókat küld háborúba, betegségekkel pusztítja a földet, de mi legyünk hozzá alázatosak és akkor imádhatjuk öt az örökkévalóságig. Van olyan aki szerint ez elfogadható? Persze hogy van, ez naív kérdés volt részemről, hiszen virágzanak a keresztény egyházak, és szaparodnak is gombamódra...
tovább haladva ezen a gondolat meneten:
Isten gyermekeiként szeret minket, ezt mondja a biblia és a keresztény tan. Na már most, vetitsük ki a következö példát egy átlag halandó apára és a pár éves fiára. Bár ez így pontatlan definició az Isten és emberek közti diferenciára, azért szemléletes lehet a példa: Az apa azt mondja a fiának:
Apa: - Fiam, ne játsz az öngyújtóval mert piszkosul megverlek ha elégetsz valamimet a lakásban. (és ekkor a gyerek kezébe adja az öngyújtót) A gyerek nézegeti miaz, próbálgatja megfejteni a funkcióját, használatát. Ekkor az apa ideges lesz, és pofon vágja a gyereket. Megint rászól:
Apa: Fiam, ne játsz az öngyújtóval mert megöllek! /és ekkor szalmát rak köré, gondosan jó sokat. A gyerek kiváncsi, vajon miért nem akarja az apja hogy használja az öngyújtót miközben oda adta neki? A kiváncsiság eröt vesz rajta, felveszi az egyik szalmaszálat és meg gyújtja. Az apja ekkor nagyon dühbe gurul, fogja a gyerek kezéböl lévö szalmát és felgyújtja az egész szalma kupacot amit a gyereke köré szórt, a gyereket meg hagyja hogy halálra égjen.
Most a kedves olvasó egyböl megretten hogy milyen zagyvaságokat is vázol fel eme blog írója, mi köze ennek a gyerek gyilkosságnak az Istenhez? Azonban gondolkodjunk kicsit, a biblia nem épp ugyanezt állítja? Szabad akaratot adott nekünk, közben számtalan csábitó dologgal halmoz el hogy nehezebb legyen szót fogadnunk, ellenben mikor vétkezünk akkor irgalmatlanul lecsap ránk, és ezesetben számolhatunk azzal is, hogy az örökkévalóságig fog minket kinoztatni a sátánnal a pokolban.
Itt egyébként ismét felmerül egy logikai probléma hogy Sátánt isten azért vetette a pokolra mert ö maga is ellenszegült neki angyalként, és ezután mint egy alkalmazotat arra "kér" hogy a hozzáhasonló "eltévedt" lelkeket ott kínozza. Viszont itt álljunk meg egy szóra! Szóval Sátánt az egyik angyalát (aki pedig közelröl élvezhette Isten szeretetét) számüzte a pokolba hogy ott bünhödjön. Na de a Sátán a többi elmondás szerint nekem nem úgy tünik mintha túlságosan is bünhödne odalent, hanem nagyon is jól érzi magát, háborukat képes szervezni "Isten hadserege" ellen, miközben már démonok, meg minden egyéb ördögök állnak a szolgálatában.. Akkor hogy is van ez? Na és vajon miért lenne oka akkor kínozni a szintén hite hagyott embereket akik ugyanarra a sorsa szánt Isten mint öt? Badarság lenne részéröl. A logikus az lenne ha eme emberek lelkét a saját szolgálatába állítaná úgy, h nekik megérje. Mert bár lehet hiányosak az ismereteim etéren, de nem olvastam olyan emberröl aki pokolra került, és utána vissza tudta magát könyörögni az úr kegyeibe, illetve a mennyek birodalmába. Tudomásom szerint az nem "retúr" járat.. Arról hallani h vannak mindenféle démonjai, ördögei, meg gonosz lelkek stb a sátán szolgálatában. Tehát ha a keresztények Istene létezik, akkor minden egyes lélekkel aki nem hódolt be neki, tehát nem fogadja el öt mindenható Úrnak, azt az ellensége kezére adja mint katonát?? (komédia)
Szerintem egyetlen dolog amit tehetünk az, hogy gondolkodunk miért is képes az ember ilyen mesékben hinni, és átcsusszanni a felvázolt pár logikai bukfenc felett.
Fira Heffner